VAJDA JÁNOS

EGYEDÜL

Csöndes egész világ,béke van a földön
Édesen szenderegve pihennek a népek
Mint forró nyári dél a néma erdőn,
Olyan a föld, s olyan édes most az élet.

 

      REMÉNYIK SÁNDOR

ANGYALSZÁRNYAK

  A mennyezet itt négy boltívre válik,
Úgy hajlik mélyen, virrasztóan reám.
Észak, kelet, dél és nyugat felől
Négy kő-angyalszárny őrzi a szobám.
Ó mély boltívek: kiterjesztett szárnyak,
Boruljatok a néma arc fölé,
Amit itt vívok minden ördögökkel, -
Hogy végképp ne legyek az ördögé.

Négy ördög szakít engem négyfelé,
Négy égtáj felé forgószél ragad,
Hogy kiszegezze a pokol kapukra
Meggyötört, felnégyelt tagjaimat.

Ó angyalszárnyak el ne hagyjatok,
Ó virrasszatok hű testvérekül -
Ha egyszer rémülve rebbentek el:
E szoba velem együtt összedűl.

 

GYÓNI GÉZA

 Álmok

Ha a robotban kimerülve

Párnámra hajtom bús fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.

A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom -
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kőpadon.

És álmodom selyemhajaddal,
Karod szeliden átölel...
De virrad. Újra itt a hajnal.
Varázsos kép, búcsúzni kell!

Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot -
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok.
 
 

ŐRI ISTVÁN

Napfelkelte
 

Amikor felkel a Nap
És kinyitja álmos, nagy szemét,
Elégedetten ásít, forgolódik,
Mert újra itt a reggel, elmúlt a sötét.

Az Éj morogva elvonult,
Neki mára már bealkonyult.
De még egyszer visszaszól zsémbesen:
A nap alatt nekem miért nincs helyem?!



 

EGY KEDVES BARÁTOMTÓL KAPTAM

Harmat cseppen a kerti virágról
majd megcsillan rajta a nap sugara,
büszkén ontva a fényt magából,
s csendül a reggelek víg madara.
Még homályba olvad a tekintetem,
már hallom e harsány éneket!
Tisztul a kép, de még nehezen
tompítja szemem a fényeket.
Elmém vidáman ébredő árnya
remélve köszönt egy szép új napot.
Szívem, mint mindig, most sem bánja azt
mit e fénnyel ismét kapott.
EGY KEDVES JÓ BARÁTOT !!

TÓTH ÁRPÁD

CSENDES MÁR...
 

Csendes már az erdő alja,
Csendesek a sárga kertek,
Szél bujkál a csüggedt fák közt,

Szél bujkál, mint bús kivert eb,
Átzörög a száraz ág közt,
Hozzám simul, kezem nyalja.

Végigleng az égen kóbor
Felhők búcsú-keszkenője,
És bánatok cukrozzák

Most a léget (mely, mint óbor)
S egész világ, árnyba dőlve,
Egy borús, nagy istenhozzád.
 

 

AZ ÖREG ÓRA ÉNEKEL


Csak úgy hívnak: az öreg óra.
Rokkant vagyok már, vén legény,
Egyformán tétlen rosszra, jóra,
Ülök a szekrény tetején.
Jelzem meggörbült mutatóval
A jövő-menő perceket,
Sorsom nagy, álmos, untató dal:
Csak ketyegek, csak ketyegek.

Lefüggönyözve áll az ablak.
Pihen a nap már nyugaton,
Sugarai meg nem zavarnak...
Itt minden csupa nyugalom.
Mire is nap ily vén legénynek?
Jobb annak már az éji hold, -
Úgy érzem néha: nem is élek,
És álmodom csak, ami volt.

Olyankor vár még némi gond rám,
Mikor bejön a nagyanyó,
Leül elémbe alkony-órán,
- Haja fehérlő, mint a hó, -
Felnéz reám bágyadt szemével:
"Mesélj, no, szépen valamit!"
S én sorba veszem halk mesével
Az eltűnt évek napjait.

Hej, más volt hajdan, ötven éve!
Hej, az volt ám a szép idő!
Termett a bor, a búzakéve,
Volt búcsú, névnap, esküvő!
Más voltál te is nagyanyóka:
Szemed ragyogott, mint a nap,
Ajkadon csengett, sírt a nóta,
Virág fonta be hajadat.

Egy napsugaras délutánon
Itt álltál te s a vőlegény...
Első szerelem - első álom...
Az első csókot láttam én.
Az évek lassan szálldogáltak,
Lassan benépesült a ház -
Sugara múltán ötven nyárnak
Az ifjú tábor hol tanyáz?

A gonosz idő hogyan őröl:
Aki víg volt, most szomorú.
Temetés lett az esküvőből,
Virágfüzérből koszorú;
Meghaltak mind, és eltemettük,
Ketten mar adtunk: te, meg én -
S el-elgondolkodunk felettük
A szürke alkony idején.

Az én sorsom is más volt hajdan,
Mig ifjú voltam és vidám:
Sok cifra betű fénylett rajtam,
Csupa öröm volt nézni rám.
Ma már a gépem csupa rozsda,
Súrlódnak benn a kerekek,
Aranyozásom rég lekopva
S az elmúlásról ketyegek.
 


  BUÉK VERSIKE
 

B ékés álmainkba ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk

Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon keresztté

É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető

K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örülni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Boldog Új Évet!

 KEDVES BARÁTOMTÓL KAPTAM

Nem mondta soha senki, hogy az élet könnyű, ráadásul,
úgy tűnik, igazságtalan is néha. Mégis az élet buktatói
jobbá és erősebbé tesznek bennünket, még ha az adott
pillanatban másként is érzünk.
Ha szomorú vagy - hadd folyjanak könnyeid. Ingerültté válsz -
engedd ki dühöd. Csalódottságod dolgozd fel. Seíits magadon
minden lehetséges módon. Önmagad legjobb barátja lehetsz.
Ám ha úgy érzed, meg kell osztanod valakivel zavarod, keress
engem. Igyekszem melletted állni, de nem tehetem mindig,
tudasd velem, ha kell.
A szeretet a legszebb ajándék, amit az ember embernek adhat,
s hogy egymásnak adhatunk, a legnagyobb öröm az
életünkben.
Itt állok, adni szeretnék Neked, bárhol, bármikor kérjed !
Laurie Giglio

 

 SZERETSZ?

"Azt kérdezed, miért szeretlek ?
Hát miért fakad rügy minden tavaszon !
A télen meghalt fekete ágakon ?
Hát miért sarjad fű a felperzselt réteken ?
Hát miért kel fel a Nap minden reggelen ?
S miért bukik alá, ha eljön az est ?
Az életmotor az,amely a világot
forgatja.
S az kongatja szív korongunkat is.
Bimm - bamm - egy dobbanás érted ,
Bimm - bamm - egy dobbanás értem.
Érted ?""
Hát persze érted, hisz úgy várjuk a TAVASZ-t !

 

 KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

MÁR MEGTANULTAM

Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.

Tudok köszönni ostobáknak,
bókolni is, őrjöngve dúltan,
hajrázni, ha fejemre hágnak.
Az életet én megtanultam.

Csak oly unott ne volna minden,
a jó, a rossz, amit a sors hoz.
Innen-sebem is úgy tekintem,
akár egy esetét az orvos.

Mindazt, mi fáj és van, megértem.
Nekem jutalmat hát ki adhat?
Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:
Halál, fogadj el a fiadnak.

KAPTAM


Ne akarj élni érzelmeid nélkül, Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül. Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet, De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet. Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak, Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak. Ne építsél várat, ne vonulj toronyba, Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba. Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog, Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog. Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle, Emeld fel fejedet s tekintsél előre. Keresd a szerelemet, ne harcolj ellene, Ez a miből mindenkinek nagyon sok kellene. Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre, S tedd a bánatot mindörökre hidegre. A szemeddel látsz, a szíveddel érzel, Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel. Ne hagyd, hogy elmenjen, mert megfogod bánni, Mert olyat, mint ő már keveset találni. Kellemes napot és vidám hetet kívánok! ---

/Megyeri Erzsébet/
 

 BÍRÓ ANDRÁS

EZ A HÚSVÉT...

 

Ez a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.

A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.

Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.

 

 RADNÓTI MIKLÓS

KÉT KARODBAN...

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

tarhely/kibetekintekavilagra/dokumentumok/egymashoz_bujva.bmp

 

BOGNÁR BARNABÁS

HA MOSOLYT HOZOK...

Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked.
tarhely/kibetekintekavilagra/dokumentumok/jokedvet_mindenkinek.jpg

 

 NINCS IDŐD

Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a súgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!...... Nincs időd!

Szádeczky-Kardoss György

 

 BABITS MIHÁLY:DAL PRÓZÁBAN

A vad tavasz zuhanyát érzed-e,
érzed-e zúdulni kedves?
Gyere ki a szőlőbe-virágos fákkal habzik a hegy
Gyík surran a szurdokban, amerre az ember megy
A rög szinte él,a nap szinte nedves,
 

Most könnyű vagyok,úgy-e könnyű?
Lásd,tudom a babonát;
Szentgyörgy előtt piros pillangót fogni jó!
Érezd,hogy árad a szél,mint egy tavaszi nagy folyó
jó,jó,meleg,párnás,sűrű-
Gyerünk a napon át!
 

REMÉNYIK SÁNDOR

TÜNDÉRFOK

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hova a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága,fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy,mint kristálypatakok
S megnyitod szíved,mint egy ablakot.
 


JUHÁSZ GYULA

A SZOMSZÉD ABLAKBÓL

A szomszéd ablakból időnként
Szívembe zsong egy drága zaj,
Derűs,meleg madárcsicsergés:
Gyermekkacaj!

tarhely/kibetekintekavilagra/dokumentumok/ablak_a_kertre.gif

Mintha egy boldogabb világból
Üzenné valaki nekem,
Hogy van öröm,ifjú,áldott,
felhőtlen!

 

MINDIG A LEGJOBBAT REMÉLD



Ne hagyd elveszni a reményt !
A remény éltet és ad erőt.
hogy továbblépj,
amikor már feladnád.
Mindig higgy magadban !!
Amíg hiszel abban, hogy menni fog,
okod van megpróbálni a dolgokat.
Ne hagyd, hogy boldogságod
más tartsa kezében !
Legyen az a tenyeredben,
hogy elérd, ha szükséged lenne rá.
Ne méregesd a sikert s kudarcot
anyagi javakkal,
érzéseiddel mérjed !
Hisz érzelmeink határozzák meg
életünk gazdagságát.
Ne hagyd, hogy legyőzzenek a rossz
pillanatok : légy türelmes, és elillannak.
Ne habozz segítséget kérni !
Mindenkinek szüksége van rá néha.
Ne fuss el a szeretet elől,
fuss egyenesen felé,
mert ez legmélyebb örömeink forrása .
Ne várd, hogy eléd jöjjön,
mire oly régen vágysz.
Keresd magad, egész erőddel,
annak tudatában, hogy félúton
összefutunk.
Ne érezd elveszettnek magad,
ha álmaid és terveid elszöknek
kezeid közül.
Bármikor, ha újat tanulsz
magadról s és az életről,
gazdagabb lettél :
ne tégy olyat, mi csökkentheti
önbecsülésedet.
A legfontosabb az életben,
hogy jól érezd magad benne.
Sose feledd a nevetés izét !
s a könnyek adta
meg könnyebülést.
Ezt tesszük mindannyian,
hogy teljes életet éljünk. 












 

vissza a címoldalra





 
E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 


kibetekintekavilagra.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!